Lejjebb a ranglétrán: kisebb felelősség vállalás

placement.hu
2006-01-02 13:04

Az interjúztatók nem igazán bíznak azokban, akik kevesebb kötelezettséggel járó munkát keresnek. Indokoljuk meg számukra, miért is akarunk lejjebb lépni karrierünk létráján.

Sokféle tényező késztethet minket arra, hogy egy rangban alacsonyabb szintü munkára váltsunk. Talán létezik néhány feljebblépési lehetőségre pályázó személy cégünkön belül, vagy akár a közvetlen környezetünkben. Talán elegünk van és belefáradtunk már abba, hogy vezessünk egy irodát, ellenőrizzünk és felügyeljünk egy csapatot, illetve hogy két főnöknek számoljunk be állandó jelleggel. Talán az is lehet, hogy természetünknél fogva nem vagyunk képesek nyeregben lenni egy ilyen tekintélyt kívánó pozícióban.

Bármi is legyen az indok, eljuthat bárki egy olyan pontra, hogy egy hátramutató kinevezésen törje a fejét, vagyis egy visszaléptetésen. Ugyan ebben az új helyzetben jócskán csökkenhet a stressz, a felelősség és a fizetés is, amellett vigyáznunk kell még azokkal a munkatársakkal is, akik gyanakvóak és bizalmatlanok lehetnek olyasvalakivel, aki kevesebb kötelezettségre vágyik.

Azt gondolhatnánk, hogy a munkáltató jól jár egy olyan alkalmazottal, akinek a tapasztalata messze meghaladja, amit a munkája kíván és mindezt kevesebb pénzért teszi. Jól hangzik, igaz? Hát, a munkaadók gyakran félnek attól, hogy aki önként hajlandó lejjebb lépni, azt hosszútávon majd nem fogja kielégíteni a munkája. Amennyiben hasonló cipőben járunk mi is és éppen interjúk sorozatán veszünk részt, akkor jó tudnunk, hogy a potenciális munkáltatók is hasonlóképpen gondolhatják mindezt. Gondoljuk csak magunkat az ő helyükbe, akikben ilyesféle kérdések merülhetnek fel:

Vajon ez az ember valójában miért is akar kevesebb felelősséget vállalni? Valóban elégedett lesz majd a kisebb fizetéssel is? Meddig szándékozik majd nálunk dolgozni? 3 hónap? 6 hónap? Vagy esetleg csak a következő esedékes jutalom-osztásig?

Nekünk, mint rangban lejjebblépő álláskeresőknek, el kell oszlatnunk magunkban is ezeket a bizonytalan feltevéseket. Akár cégen belül, akár azon kívül veszünk részt állásinterjún, fel kell készülnünk néhány kérdésre. Többek között olyanokra, mint az "Önnek sokkal nagyobb a tapasztalata, mint amit a munka igényel-miért gondolja, hogy boldog lesz majd ebben a pozícióban?" vagy a "Mi készteti arra, hogy kevesebb pénzért dolgozzon?"

Amikor arról esik szó, hogy képességeinket egy alacsonyabb munkakörben kamatoztatjuk, akkor nyilatkozzunk aképpen, hogy igen hálásak vagyunk azokért a múltbeli lehetőségekért, ahol tudásunkat bizonyíthattuk és jelenleg úgy gondoljuk, hogy a kevesebb vezetői kötelezettség ezután boldogabbá fog tenni minket. Azzal is érvelhetünk, hogy vissza szeretnénk térni egy olyan felelősségü munkakörbe, ahol csak egy személy dolgaira kell fókuszálnunk kettő vagy három helyett, illetve olyan munkára vágyunk, ahol nem kell másokért vagy egy egész adatbázisért felelőséggel tartoznunk.

Amennyiben a munkáltató nem vesz minket komolyan, számunkra viszont fontos, akkor ne hagyjuk annyiban - legyünk bátrak és szólaljunk fel eképpen: "Ön bizonyára csodálkozik azon, hogy miért pályázom egy olyan pozícióra, melyben régóta nem dolgoztam." Válaszoljuk meg a nyitott kérdéseket és készüljünk fel biztosan a motivációinkkal kapcsolatosan.

A megoldás kulcsa az lehet, ha biztosítjuk a munkáltatót a szándékainkról és nyomós okkal támasztjuk alá, hogy miért is vagyunk érdekeltek az állásban. Legyünk őszinték arra vonatkozóan, hogy miért is akarunk karrierünk létráján egy alacsonyabb fokra állni. Megjegyzésképpen annyit, hogy tartózkodjunk afféle kijelentésektől, miszerint mennyire utáltuk az előző munkánkat. Ezzel semmiképpen sem fogunk magunknak jó pontot szerezni az interjúztatás aranyszabályát figyelembe véve, vagyis mindig minden körülmények között maradjunk pozitívak. (Therese Droste cikke alapján)