Az önismeret szerepe a munkahely kiválasztásában

placement.hu
2007-05-17 00:00

Az álláshirdetéseket böngészve a pozíciók leírása, ismertetése után rendszerint a munkakör betöltéséhez szükséges feltételekkel találkozunk. Ebben a leírásban  találunk olyan konkrét elvárásokat - mint a szükséges végzettség, nyelvismeret szintje, szakmai tapasztalat -, melyekről könnyen eldönthetjük, megfelelünk-e nekik. Vannak azonban olyan kitételek - a személyiségre vonatkozó jellemzők - melyek felett hajlamosak vagyok átsiklani, talán azért, mert megfoghatatlannak, nehezen körülhatárolhatónak véljük őket.  Ha egy pozícióhoz megvan a megfelelő végzettségünk, gyakorlatunk, s az elvárásoknak megfelelő szinten beszéljük a kért idegen nyelvet, nem biztos, hogy komolyabban elgondolkodunk rajta, hogy vajon tényleg a hirdetésnek megfelelően kiemelkedő-e az alkalmazkodási készségünk, vagy jó csapatjátékosok vagyunk-e.

Többségünknek az önéletrajz megírásánál is a személyes tulajdonságokról szóló rész okozza a legtöbb gondot. Igyekszünk olyan jellemzőket írni magunkról, melyekről úgy gondoljuk, illeszkednek leendő munkaadónk elvárásaihoz, s emellett megpróbálunk valamennyire egyedinek hatni, s persze ez sem utolsó szempont, hogy ez a rész  - többé-kevésbé - azért rólunk szóljon. Hogy miért okoz ilyen nagy problémát, hogy magunkról, saját személyiségünkről írjunk? Talán mert nem ismerjük önmagunkat megfelelően…

Énképünk kialakulása már egészen kicsi gyermekkorban elkezdődik. Szüleink, környezetünk folyamatos visszajelzéseket ad arról, milyennek látnak minket. Ennek a korai visszacsatolásnak kiemelkedő szerepe van a személyiség fejlődésében. Ha a gyermek ugyanis többnyire pozitív visszajelzéseket kap környezetétől, erősödik önbizalom- és autonómiaérzése, s nagy valószínűséggel sikerorientált felnőtt lesz, hiszen elhiszi magáról, hogy képes az akadályok leküzdésére. Ha azonban a visszajelzések jórészt negatívak, s a gyermek kíváncsiságát, önállósági törekvéseit folyamatosan büntetik, nagy eséllyel kell majd a későbbiekben kisebbrendűségi érzéssel küszködnie s a kudarcoktól való félelemben élnie.

A tinédzserkor annak az időszaka, hogy a környezetből felénk érkező jelzéseket, s saját személyiségünkről szóló elképzeléseinket, vágyainkat valamiképpen egységesíteni tudjuk, s egy integrált, harmonikus személyiségképet alakítsunk ki magunkban. Ez a kép természetesen az idő múlásával átalakul, árnyalódik, azonban jó esetben végig olyan marad, melyet önmagunk is el tudunk fogadni. Ha kialakul a jó önismeret, reális énkép, úgy nem kell megszűrnünk a környezetből érkező, rólunk szóló információkat, tehát nem omlunk össze egy erősebb kritika hallatán, s anélkül tudjuk beismerni hibáinkat, hogy leértékelnénk önmagunkat.

Mindezek alapján talán nyilvánvalóvá vált, milyen fontos szerepe van az önértékelésnek a munkahely kiválasztásában. Az, hogy reálisan tudjuk felmérni saját személyiségünket, nemcsak az állásinterjú kudarcától védhet meg minket. Hiszen elképzelhető, hogy egy változatosságra, mindig új kihívásokra vágyó jelentkezőről az interjún nem derül ki, hogy jól tűrjük-e a monotóniát, s esetleg bekerül egy olyan munkahelyre, ahol a napi program rutinszerűen ismétlődik. Könnyen belátható, hogy egy olyan munkahely, mely nem illeszkedik személyiségünkkel, rövidtávon talán megoldást jelenthet anyagi gondjainkra, de hosszabb távon szenvedés és elégedetlenség forrása lehet.

Fontos tehát, hogy átgondoljuk, milyenek vagyunk, milyen képességekkel esetleg hiányosságokkal rendelkezünk, ugyanis akkor tudjuk csak felhasználni személyes erőforrásainkat, ha tisztában vagyunk azokkal. Ha az ember ismeri erősségeit illetve gyengeségeit, akkor képes indulatai, érzelmei, és viselkedése szabályozására. Ha például  tudjuk önmagunkról, hogy megbénítanak az olyan helyzetek, melyekben gyors reakciókra, spontán döntésekre van szükség, akkor tudjuk azt is, hogy egy állásinterjú előtt alaposan fel kell készülnünk, tájékozódnunk a vállalatról, a várhatóan felmerülő kérdésekről. Ha pedig tisztában vagyunk azzal, hogy nem bírjuk a bezártságot, az irodai munkát, akkor abban az esetben sem jelentkezünk ilyenre, ha megvan hozzá a szükséges végzettségünk.

Az ember személyiségjellemzői természetesen változhatnak, s előállhat olyan szituáció, amikor kénytelenek vagyunk leadni elvárásainkból, s a jellemünkkel nem tökéletesen illeszkedő munkakört elvállalni. A helyes önismeret azonban segít egy olyan munkahely kiválasztásában, ahol hosszútávon sikeresen és elégedetten tudunk működni.

Kiváncsi rá, mennyire ismeri önmagát?
A helyes önismeret egyik jellemzője, hogy a külvilág és saját magunk személyiségünkről, tulajdonságainkról alkotott képe nem különbözik túlságosan egymástól: vagyis hasonlóan látjuk magunkat, mint ahogy környezetünk lát minket.

Töltse le az itt található Önismereti tesztet!

Czibor Andrea
Állásmonitor