A pályaválasztási döntés és annak előkészítése

placement.hu
2007-04-23 00:00

"Ha figyelembe vesszük, hogy ébren töltött életünknek nagyobbik része munkatevékenységből áll, egyszerre nyilvánvalóvá válik előttünk, miért van olyan rendkívüli jelentősége a pályaválasztásnak" /Rókusfalvy Pál/

A serdülőkor különösen sokrétű problémakört állít a fiatalok elé. Amellett, hogy meg kell küzdeniük testük komoly változásaival, érzelmi életük viharaival, s azzal a helyzettel, hogy valahol a gyermek- és a felnőtt-lét határán lebegnek, általában ebben az időszakban merül fel a pályaválasztás kérdése is.

Kutatók megfigyelték, hogy egyes archaikus kultúrákban a felnőttkorba való belépés zökkenőmentes is lehet. Az ilyen társadalmak viszonylag egyszerű felépítésűek a munkamegosztást tekintve, és a felnőttkor határához érve nincs dilemma arról, hogy hogyan tovább, mivel mindenki a nemének megfelelően folytatja és teszi azt, amit gyerekkora óta jól megfigyelt, utánzott és elsajátított. Ezzel szemben az összetettebb társadalmakban évek kellenek ahhoz, hogy a serdülő képes legyen eligazodni a felnőtt szerepek sokaságában.

Az európai kultúrában természetesnek tűnik, hogy ez az időszak zaklatottan, komoly nehézségekkel tarkítottan megy végbe. Ennek oka valószínűleg az a nyomás, melyet a rengeteg szerep, életstílus, s természetesen hivatás közül való választás kényszere okoz. A serdülők és fiatal felnőttek a pályaválasztás küszöbén óriási nyomás alá kerülnek azzal, hogy elültetik bennük: a sok lehetőség közül csupán egyetlen helyes választás létezik, s mostani döntésük hatással lesz egész későbbi életükre.

A személyiségfejlődés során ebben az életkorban vetődik fel a legintenzívebben a "ki vagyok?” és "milyen szeretnék lenni?” kérdése. E korszak feladata tehát az identitás elérése, melynek nagyon fontos része a megfelelő foglalkozás kiválasztása. Ebben az időszakban a serdülő szerepek és viselkedésmódok sokaságát próbálja ki, s megkísérli számtalan munkakörben elképzelni magát.  Ezek a próbálkozások, s a bizonytalanság olyan krízisekhez vezet, amik az életkor természetes velejárói. Marcia fejlődés-lélektani elmélete szerint szükség is van ezekre a krízisekre. A krízis ugyanis segíthet abban, hogy magunkra tudjunk koncentrálni, mérlegelni tudjuk képességeinket, vágyainkat és lehetőségeinket. Ezalatt megpróbálunk különböző szerepek, hivatások mellett elköteleződni, s jó esetben sikerül azonosulnunk egy bizonyos foglalkozás által diktált követelményekkel s eszmeiséggel. Ez a próbálkozásokkal, latolgatásokkal teli időszak elhúzódhat, s nemegyszer a kilátástalanság élményét élik át a fiatalok, közkeletű kifejezéssel élve: nem találják önmagukat. A manapság gyakori jelenség jól példázza ezt a helyzetet: gondoljunk csak azokra a fiatalokra, akik szinte évente váltanak szakot az egyetemen, mert egyik pályával sem tudnak azonosulni, nincsenek konkrét elképzeléseik jövőjüket illetően. 

Ha a serdülő nem él át ilyen dilemmát a pályaválasztás terén, hanem például gondolkodás nélkül elfogadja szülei iránymutatását, könnyen előfordulhat, hogy csak évek múlva jön rá arra, hogy választása elhibázottnak bizonyult. Ezt, az úgy nevezett korai zárást figyelhetjük meg olyan fiataloknál, akik a családban nemzedékek óta "öröklődő” foglalkozást veszik át. Ők képesek lehetnek elköteleződni az adott hivatás mellett, pedig elképzelhető, hogy az korántsem felel meg adottságainak s elképzeléseinek. Az ilyen jelenség hátterében gyakran az áll, hogy a serdülő nem meri felvállalni véleményét túlságosan szigorú szülei előtt, vagy a hatalomközpontú családi légkör miatt fel sem merül benne, hogy lehetősége lenne választásra, így könnyebb megoldásnak tűnik azonosulni a szülői értékrenddel.

A krízis tehát kellemetlen de hasznos velejárója a serdülőkornak. Akkor zárulhat le megnyugtatóan, ha sikerül elköteleződni egy hivatás mellett, s a személy vágyai, céljai és érdeklődése illeszkednek a kiválasztott pálya jellemzőihez, követelményeihez. Legalább ilyen fontos az is, hogy reálisan tudjuk felmérni képességeinket, adottságainkat, s olyan hivatást válasszunk, mely megfelel ezeknek, s személyiségünknek.

Napjainkban a pályaválasztás témaköre nem csupán a tizen- huszonéveseket érinti. Egyre többet hallunk arról, hogy a jövő munkavállalójának életében többször is foglalkozást kell majd váltania. Így a pályaválasztás dilemmájával a kényszerű vagy választott pályamódosítás révén olyanok is szembesülhetnek, akik már jó pár éve a munkaerőpiac résztvevői. Nekik is célszerű tehát megszívlelni a tanácsot: a pályaválasztás illetve -módosítás legyen mindig jól átgondolt döntés eredménye!

Czibor Andrea
Állásmonitor Team